2011. 02. 25. 20:24 Eeva bejegyzése



Jó, hogy ezt itt írtad..nagyon el vagyok keseredve. Ugyanazt a hibát ismételem körbe körbe. Elutasítanak. De van örömöm az életbe, csak a pár keresés egyszerűen nem megy. Azt látom, hogy egy szinten adok bizalmat, de ebben úgy néz ki kételkedem, ahogy a másik felé kommunikálok.
Túl nagy jelentősséget tulajdonítok annak ahogy beszél velem, mert emlékeztetett más emberek viselkedésére, és ezek az emlékek tartanak félelemben. Attól félek a másik eltávolodik tőlem...ez rendre beigazolódik.
Lehet hogy már ezt érzem biztonságosnak, annyiszor ismételtem.
Nem bízom a kimondott szavaim erejében, hogy arra odafigyelnek.
Ez a munkában meg teljesen máshogy van.
Legutóbb valaki bosszút állt rajtam egy kapcsolatban.
Nagyon fáj.
Nincs belső tartásom, és nem sugárzik ki az önbizalmam.
Rájöttem, hogy ezen szeretnék változtatni.
Sokat dicsérem magam, de másoktól vártam az elfogadást.

Ha kívül „leokézzák”, ő is „okénak” érzi magát, ha nem, visszavonja magától a bizalmat. Ahhoz, hogy megkapja az önbizalmát csak látszólag és időlegesen erősítő visszajelzést: „rendben vagy, oké vagy!”, olyan bizalmat „kénytelen” adni a másiknak, aminek sokszor egyáltalán nincs alapja vagy realitása. Ez tehát olyan megelőlegzett bizalom a másik felé, ami bejósolhatóan többször végződik kudarccal és csalódással –vagyis bizalomvesztéssel-, mint jó élménnyel.

Ezt érzékeltem, hogy itt a gond.
Ha nem erősített meg, akkor elkezdtem gyanakodni.

Mostmár értem...
Valamit írjatok.

2011. 02. 25. 20:24 Eeva bejegyzése



Jó, hogy ezt itt írtad..nagyon el vagyok keseredve. Ugyanazt a hibát ismételem körbe körbe. Elutasítanak. De van örömöm az életbe, csak a pár keresés egyszerűen nem megy. Azt látom, hogy egy szinten adok bizalmat, de ebben úgy néz ki kételkedem, ahogy a másik felé kommunikálok.
Túl nagy jelentősséget tulajdonítok annak ahogy beszél velem, mert emlékeztetett más emberek viselkedésére, és ezek az emlékek tartanak félelemben. Attól félek a másik eltávolodik tőlem...ez rendre beigazolódik.
Lehet hogy már ezt érzem biztonságosnak, annyiszor ismételtem.
Nem bízom a kimondott szavaim erejében, hogy arra odafigyelnek.
Ez a munkában meg teljesen máshogy van.
Legutóbb valaki bosszút állt rajtam egy kapcsolatban.
Nagyon fáj.
Nincs belső tartásom, és nem sugárzik ki az önbizalmam.
Rájöttem, hogy ezen szeretnék változtatni.
Sokat dicsérem magam, de másoktól vártam az elfogadást.

Ha kívül „leokézzák”, ő is „okénak” érzi magát, ha nem, visszavonja magától a bizalmat. Ahhoz, hogy megkapja az önbizalmát csak látszólag és időlegesen erősítő visszajelzést: „rendben vagy, oké vagy!”, olyan bizalmat „kénytelen” adni a másiknak, aminek sokszor egyáltalán nincs alapja vagy realitása. Ez tehát olyan megelőlegzett bizalom a másik felé, ami bejósolhatóan többször végződik kudarccal és csalódással –vagyis bizalomvesztéssel-, mint jó élménnyel.

Ezt érzékeltem, hogy itt a gond.
Ha nem erősített meg, akkor elkezdtem gyanakodni.

Mostmár értem...
Valamit írjatok.

2011. 02. 07. 18:02 zso57 bejegyzése
A bizalomról írnak a cikkben, Tenner Kata coach, tréner, pszichodramatista tapasztalatait mondja el.
Mi az összefüggés a szeretet, őszinteség, megbocsátás, gyanakvás, csalódás és bizalom között?
Gyakran tapasztalom, hogyha egy-egy korábbi csalódást nem feldolgoz és a tanulságokat levonva erősségként visz tovább az illető, hanem dédelgeti, óriásira növeszti magában, akkor minden következő kapcsolatában arra fókuszál, melyek azok a jelek, mondatok stb, amik megerősítik a gyanakvását, igazolják bizalmatlanságának jogosságát.
Ha van bennünk elég szeretet (önmagunk és a többiek felé), akkor az önmagunkhoz való őszinteség segít abban, hogy felelősséget vállaljunk egy-egy csalódással végződő történet ránk vonatkozó tanulságainak tudatosításában. Bár nem elkerülhető a harag, a düh és a csalódás érzése, fontos, hogy ne ragadjunk bele, ne "önigazoljunk" (sokszor önámítás, hazugság árán), ne érezzük magunkat áldozatnak, mártírnak, aki kiszolgáltatott a csaló, áruló másiknak (szélsőséges esetben és kiterjesztve a világnak). Bízni kockázatos dolog, újra és újra bízni, tehát megbocsátani tudni és a szeretet képességét megőrizni talán nem más, mint alapvető életösztön, az élet örömeire való nyitottság megőrzése.

2010. 12. 19. 00:52 csillagsugar bejegyzése


Koszonom!!! Ezek nagyon jok!

2010. 12. 18. 13:57 zso57 bejegyzése

Sok hasznos ötlet van itt, de küldök magánban is - talán találsz benne kedvedre valót.

2010. 12. 18. 13:28 csillagsugar bejegyzése


Szia!

A konyvet mar letoltottem, de inkabb olyan anyagra vadaszok, ami hanganyag, vezetett meditacio. Bevallom, nekem ebben a temaban a siman elkepzeles nem megy... A vezetett meditaciok nekem jobban mukodnek amikor amugy is nehez valamibe belekezdeni. Olyankor nem kalandoznak el a gondolataim meg ilyesmi. Miutan az EMK temaban irt illetovel most mar muszja lesz megszakitanom a kapcsolatot teljesen (szerdan addig zaklatott egesz nap, mire eldurrant az agyam es mig kemenyen le nem allitottam), szeretnem ezt ugy tenni, hogy ne maradjon semmi negativ erzesem fele. Ez eleg szornyu igy Karacsony elott, de egy masik agykontrollos forumon azt a tanacsot kaptam, hogy ha megint megsajnalom, minden kezdodik elolrol, raadasul magamra vehetem a karmajat, es az illeto igy sosem fog tanulni semmit, En mar azt is tudom, mit kellett tole tanulnom, es tudom hogy ez a kapcsolat veget ert mar semmit nem adhatnk egymasnak. Ezt meg AK-s konyvekben is olvastam, hogy ilyenkor hagyni kell befejezodni. Viszont a zaklatasra nem voltam felkeszulve es erzem hogy szenvedett az auram, ezert szeretnek egy megbocsatos meditaciot is vgezni, nem csak auratisztitosat, de semmi ilyesmit nem talaltam. Ha vana valami jo otletetek, szivesen vennem.

2010. 12. 15. 16:00 Aksi bejegyzése


Szia!

Mármint az agykontrollos anyagon kívűl?
És azon kívűl, amit lentebb itt belinkeltem?


Aksi
""Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.""
(Hannibal)

2010. 12. 13. 12:33 csillagsugar bejegyzése
sziasztok

tudnatok javasolni valami audio-meditacios felvetelt megbocsatassal kapcsolatban? nagyon koszi

2010. 12. 09. 08:41 Aksi bejegyzése
Sziasztok!

Áginak volt egy másik témában érdekes álma, azzal kapcsolatban írtam egy értelmezést és ezzel kapcsolatban eszembe jutott valami.
Előszöris ismételten szeretném megköszönni, hogy a Mérgező Szülőkkel kapcsolatban annyian írtatok nekem magánban, elmondva saját sérelmeiteket és azt, hogy miért nem tudtatok megbocsátani. Ezek a dolgok motiválnak engem arra, hogy nem csak magamért, hanem másokért is keressem a lehetőségeket, hogy mindenki elérhesse azt a csodálatos állapotot, amelyben vélt vagy valós sérelméért megbocsáthat szüleinek, gyermekének, volt társának, kollegájának, a világnak.
Egyáltalán nem kívánok hangzatos idézeteket ide írni, mert úgy látom, hogy a megbocsátás egy sokkal mélyebb téma, sokkal komolyabban kellene vele foglalkoznunk, mint amennyire merünk és azt felvállaljuk.

Áginak az álmával kapcsolatban írtam, akinél úgy éreztem, hogy az ágyában szereplő személy a sérelmének a megtestesítője, hogy küldje el a személyt végleg azzal a mondattal, hogy felejtsd el a címem örökre!
És amikor ezt leírtam, akkor arra gondoltam, hogy ez tök jó! Mert ha valaki megbántott minket, az fáj. És nézzétek át az összes meditációt amit agykontrollon vagy bármely más technikánál tanulunk. A megbocsátást mindig arra építi, hogy a személlyel találkozni kell, emlékezz a jó dolgokra és aztán engedd el boldogan.

Mi van, ha egy embernek azért nem működik a megbocsátás meditáció, azért nem érzik azt a felszabadító érzést vagy változást utána, mert az a személy aki őt megbántotta, akkora sérelmet okozott neki, hogy egy fikarcnyi szeretetet sem tud érezni utána, még akkor sem ha 4-5 éves, magányos gyermeknek képzeli el.
Mi van, ha nem is a személyre kellene koncentrálnunk, hanem a sérelemre. Mi lenne, ha megbocsátást egy képregényként alkotnánk meg, zsenimoziznánk. Elképzeljük a sérelmet, mindegy, hogy nő, férfi vagy akár egy állat vagy csak egy sötét alak. Az is lehet, hogy a Sérelem kezdetben egy szép lény, mint az Indiana Jones első részében és csak később válik szörnyeteggé. Elképzeljük, ahogy ott van velünk állandóan, ahová megyünk mindig ott van. Enni, inni, wécézni, aludni nem tudunk nélküle, állandóan ott van velünk. És a megoldásban szembe fordulunk vele és azt mondjuk neki: Szép kis alak vagy Te mondhatnom! Itt lógsz a nyakamon, éjjel-nappal, mint egy nehéz zsák! Elegem van belőled Te Sérelem, menj utadra és felejtsd el a címem örökre! És nézzük ahogy kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, kimegy a kapun, elmegy az utcán és egyszer csak szertefoszlik, mint egy erő nélküli energia. Hisz az energia is csak addig létezik, amíg azt tápláljuk. Még utána is szólhatunk párszor, hogy eszedbe ne jusson visszafordulni, csak kifelé, kifelé, tűnj el az életemből örökre!
Hát ebben sok szeretet nincs, de van esély arra, hogy azt a dühöt, amit a sérelemmel magadban hordozol kiadd! Én bizony szoktam meditációban mozogni, engem nem billent ki. Főleg fényküldésnél, gyógyításnál, itt is lehet pl, kifelé tessékelni a Sérelmet!
Javaslom ezt azoknak, akik a hagyományos elengedés, megbocsátás meditáció nem működik. És hol van ebben a megbocsátás? Ha a sérelem eltűnik, meditációban megérkezhet az ajón a megszemélyesített megbocsátás is. Bár Én úgy érzem, ha a Sérelem energiája eltűnik, akkor a Szeretet és Megbocsátás azonnal megjelenik. Próbálkozzatok, szívesen venném, ha aztán beszámolnátok a tapasztalatokról!


Aksi