2010. 08. 19. 11:01 Aura bejegyzése

Szerintem van.
Aki az "életszakaszunk párja", azt egy adott fejlődési szakaszunkban vonzzuk be (ez mindkét félre vonatkozik), tudatalatt, mert ő az, aki minket a következő fejlődési fázisba tud juttatni. Miután ez megtörtént, elválnak útjaink, vagy kapcsolatunk egy más jellegű leckét adni tudó barátsággá alakul át, esetektől függően.
(Én nem hiszek a "karmában" és a "karmikus kapcsolat"-ban, legalábbis abban az értelemben nem, hogy valahol, valaki vagy valami - helyettünk - eldöntötte, hogy márpedig nekünk ezzel az emberrel kell lennünk, akárhogy is. Inkább abban hiszek, hogy mi magunk, mint tudatalatti jeladók és -vevők, vonzzuk be ill. taszítjuk el emberi kapcsolatainkat. Az Agykontroll (illetve néhány más technika) pedig pont arra jó, hogy ezt a tudatalatti folyamatot tudatos irányítás alá tudja vonni.)

Aki pedig "életünk párja" (kissé romantikus megfogalmazásban: az Igazi, a Nagy Ő, vagy ahogy tetszik), azzal EGYÜTT TUDUNK VÁLTOZNI.
Tehát: nem csak egy bizonyos fejlődési szakaszban érzünk vonzalmat, mert az adott fázisban a másik olyan, amilyen, hanem a vonzalom ennél mélyebben ered.
Másrészt: míg a többiekkel a vonzalom bizonyos függési vonásokat hordoz magában (jelesül: azért vonzzuk be egymást, mert erre van SZÜKSÉGÜNK), addig életünk párjával ez nem a szükségszerűségre alapul, hanem a Teljesség megélésére való törekvés. Ezt pedig csak vele tudjuk megélni, mással nem, legalábbis nem bármilyen fejlődési szakaszban.
Életünk párja az a személy, akivel úgy egymásra tudunk hangolódni, hogy a további fejlődési fázisaink már Egyként történnek meg velünk.

Nem tudom, érthető voltam-e. Én így gondolom, de ez egy szubjektív meglátás.

2010. 08. 19. 11:01 Aura bejegyzése

Szerintem van.
Aki az "életszakaszunk párja", azt egy adott fejlődési szakaszunkban vonzzuk be (ez mindkét félre vonatkozik), tudatalatt, mert ő az, aki minket a következő fejlődési fázisba tud juttatni. Miután ez megtörtént, elválnak útjaink, vagy kapcsolatunk egy más jellegű leckét adni tudó barátsággá alakul át, esetektől függően.
(Én nem hiszek a "karmában" és a "karmikus kapcsolat"-ban, legalábbis abban az értelemben nem, hogy valahol, valaki vagy valami - helyettünk - eldöntötte, hogy márpedig nekünk ezzel az emberrel kell lennünk, akárhogy is. Inkább abban hiszek, hogy mi magunk, mint tudatalatti jeladók és -vevők, vonzzuk be ill. taszítjuk el emberi kapcsolatainkat. Az Agykontroll (illetve néhány más technika) pedig pont arra jó, hogy ezt a tudatalatti folyamatot tudatos irányítás alá tudja vonni.)

Aki pedig "életünk párja" (kissé romantikus megfogalmazásban: az Igazi, a Nagy Ő, vagy ahogy tetszik), azzal EGYÜTT TUDUNK VÁLTOZNI.
Tehát: nem csak egy bizonyos fejlődési szakaszban érzünk vonzalmat, mert az adott fázisban a másik olyan, amilyen, hanem a vonzalom ennél mélyebben ered.
Másrészt: míg a többiekkel a vonzalom bizonyos függési vonásokat hordoz magában (jelesül: azért vonzzuk be egymást, mert erre van SZÜKSÉGÜNK), addig életünk párjával ez nem a szükségszerűségre alapul, hanem a Teljesség megélésére való törekvés. Ezt pedig csak vele tudjuk megélni, mással nem, legalábbis nem bármilyen fejlődési szakaszban.
Életünk párja az a személy, akivel úgy egymásra tudunk hangolódni, hogy a további fejlődési fázisaink már Egyként történnek meg velünk.

Nem tudom, érthető voltam-e. Én így gondolom, de ez egy szubjektív meglátás.

2010. 08. 18. 12:54 gandy bejegyzése
A témacímről jutott szembe: gondoltatok már arra, hogy van-e olyan, hogy "életünk párja"? Abban az értelemben, hogy egy bizonyos személy, aki életünk végéig elkísér.
Mert ha egy életszakaszban, az inkább életszakaszunk párja , ami ugye viccesen és magyartalanul hangzik...

2010. 08. 17. 15:44 Helga bejegyzése


Jaj, ne haragudj, akkor minden bizonnyal félreértettem a kapcsolatodat, mert azt hittem,h Te le szeretnéd zárni, arra emlékszem konkrétan,h írtad azt, h már teljesen belefáradtál. Igen, akkor ez így teljesen más megvilágítást ad.

A legjobbakat kívánom neked!

2010. 08. 17. 16:24 gandy bejegyzése


"Egy ötlet miért nem programozod azt pl. ezzel a személyel ha ennyire erős a karmikus kapcsolat hogy vagy alakuljón pozítív módon a kapcsolatotok vagy mind a ketten járjatok más utakon és akkor karmikusan sem kapcsolódtok össze."
Biztos, hogy ilyen egyszerűen fel lehet oldani egy karmikus kapcsolatot? A másik fél akarata nem ugyanúgy számít? Lehet egyáltalán programozni a karmikus dolgokat, az nem csak úgy "van", az ami adott?

Néhány programozási ötlet a társkereséshez:
"a nekem legmegfelelőbb társ", "észreveszem a lehetőségeket", "mindig a legjobban döntök", "megfelelő időben a megfelelő helyen vagyok", "boldog párkapcsolatom van" (Ez lehet a mostani társ, de ezzel nyitva a lehetőség más társra is.)
Szerintem is a pohárvíztechnika és a Magasabb IQ technika (is) hozhat megoldást hasonló helyzetben, amiről ElvenSpirit írt.

Köszönöm mindenkinek, Gergőnek, ElvenSpiritnek, Helgának is az itt leírtakat, sokat tanultam belőle!!

Andrea

2010. 08. 05. 13:25 Mgergo bejegyzése


Értem. Nos ha úgy gondolod hogy padhelyzet akkor nem csoda hogy itt tartasz/tartotok. A félelmedet megértem a programozástól mert én is progiztam és mindíg rosszúl sült el,de tanultam a hibáimból.
Egy ötlet miért nem programozod azt pl. ezzel a személyel ha ennyire erős a karmikus kapcsolat hogy vagy alakuljón pozítív módon a kapcsolatotok vagy mind a ketten járjatok más utakon és akkor karmikusan sem kapcsolódtok össze.

2010. 08. 17. 15:36 ElvenSpirit bejegyzése


Ja igen, és az, hogy áprilisban végleg bebizonyosodott, hogy nem tudja a karmikus feladatot teljesíteni, rossz megfogalmazás volt a részemről. Pontosabban abban az időszakban képtelen volt erre, azóta azonban (főként az utóbbi két hétben) rengeteg energetikai változás zajlott le mindkettőnknél. Azt hiszem a "soha" és "örökké" szavakat tényleg törölnünk kéne a szótárunkból, hiszen az élet maga a változás.

2010. 08. 17. 15:33 ElvenSpirit bejegyzése


Kedves Helga! Miből gondolod, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője? Ahogy írtam, mostanában pozitív változásokat tapasztalok. Inkább az a gond, hogy én sokkal gyorsabban fejlődök, hamarabb tanulom a leckét, neki ennél sokkal több időre van szüksége. De ő is tud előre lépni, nála is van fejlődés!
Köszönöm, de tarot rendszeresen vetnek nekem, a kirakások ugyanezt erősítik meg mindig, kivétel nélkül. Állítólag ritkán ennyire konzekvens és nyílt közlésű a tarot, mint az én esetemben.
Sejtésünk szerint inkább arról van szó, hogy valójában én sem akarok / tudok felvállalni minden nehézséget, ami ezzel a kapcsolattal járna (költözés másik városba, másik munkahely, előző feleség és korábbi házasságból származó gyerek stb.). A kineziológiai tesztelések is ezt támasztják alá, valamint az elmúlt hét álomkontrollal kért válaszai is. Most úgy érzem, hogy a feladatfelvállallás gátjainak feloldása lesz az üdvözítő út.

2010. 08. 17. 15:16 Helga bejegyzése


Azt mondod, h a karma miatt nem tudsz túllépni egy kapcsolaton,amelynek már nincs jövőjel? Nem tudom,h ki mondta ezt neked, és azt sem,h pontosan h értette, de az én olvasatomban a karma ok-okozati összefüggéseken alapszik. Teszünk, gondolunk valamit és annak meglesznek a maga következményei. Üdvös, ha építő jellegű dolgokat teremtünk, akkor vagyunk képesek fejlődni és egyre magasabb szinteket megélni...
Amiről Te beszélsz, nekem inkább "eleve elrendelésnek" tűnik, melyet én nem tudok elfogadni (persze attól még természetesen létezhet, hisz több igazság van...).
De ha bárkivel is muszáj lenne nekünk tenni valamit, úgy értem,h "arra vagyunk hivatottak", és ez a hivatottság valahol ellenkezik a bensőkkel, akkor hol beszélhetünk szabad akaratról, a teremtésről...? Én képtelen vagyok elfogadni azt,h valami olyanra legyek hivatott,amit nem én teremtettem magamnak...
Azt írtad,h nagyon belefáradtál a kapcsolatba, de mivel karmikus feladatotok van, és a másik fél nem képes felvállalni azt, így nem jutsz egyről a kettőre...Ezzel a lehető legjobban lekorlátozod magad, épp a teremtéstől, az isteni lényedtől fosztod meg magad, és alárendelődsz valamiféle általános, "tévedhetetlen" hitnek, ezáltal egyszerűen megadod magad. Szerintem.

Kérlek ne hidd azt,h én meg akarom változtatni a hitedet, hisz ilyet sosem tehetnék, és nem is láthatok bele az életedbe, csupán a saját véleményemet osztottam meg veled. Nem észt akarok osztani, csupán más nézőpontot.

Ha van hozzá kedved, esetleg vethetek neked tarot, és megnézhetjük, h az mit javasol számodra, mi van a kapcsolatotok mélyében....
Ha úgy érzed, írj priviben ezzel kapcsolatban.

Minden jót kívánok!

2010. 08. 17. 14:19 ElvenSpirit bejegyzése


Ez így részben igaz. Velem tényleg ez volt, hogy amikor megismerkedtünk, hát az önbecsülésem nem állt éppen stabil lábakon. Ez mára megváltozott, én már szerencsére teljesen jóban vagyok magammal, azzal aki vagyok, mind testileg, mind lelkileg. Ez a közös feladatunk viszont folyton visszatér, ez pedig állítólag már a karma miatt van.

2010. 08. 17. 12:54 Helga bejegyzése


Igen, ezzel teljesen egyetértek, én is úgy látom, h nem lehet, s főleg nem érdemes minden (pár)kapcsolatot helyrehozni.
Éppen ezért, a legnagyobb hangsúlyt a pár kiválasztására érdemes fordítani... És hogyan tudjuk a számunkra legideálisabb párt bevonzani? Szerintem úgy, ha teljesen önmagunk vagyunk, a rezgésünk azonos a vágyainkkal, vagyis a rezgésünkben mi magunk nyilvánulunk meg a legbensőbb tiszta ÉN, mindenféle korlátozó hiedelemtől, gátlástól, félelemtől, előítélettől, elvárástól...mentesen. Ergo ha összhangban vagyok önmagammal, nincsenek elfojtott, elnyomott érzések, akkor éppen azt az embert fogom bevonzani, aki számomra a legideálisabb. Teszem azt, ha félelemmel tekintek önmagamra, v nem szeretem teljesen magam, nem fogadom el az esetleges hibáimat, akkor egy olyan embert vonzok magamhoz, aki ugyan így nem fog teljesen elfogadni...
És ha ezek a gondolatok helytállóak, akkor annyi a dolgunk (bár tudom,h közhelyes, de szerintem mindennek az alapja), h őszintén szeressük, és elfogadjuk önmagunkat...hiszen minden belőlünk ered,a jó, a rossz egyaránt. Mindent mi teremtünk magunk köré, a rezgéseink, gondolataink által...Jót rosszat egyaránt.

2010. 08. 17. 12:54 Helga bejegyzése


Igen, ezzel teljesen egyetértek, én is úgy látom, h nem lehet, s főleg nem érdemes minden (pár)kapcsolatot helyrehozni.
Éppen ezért, a legnagyobb hangsúlyt a pár kiválasztására érdemes fordítani... És hogyan tudjuk a számunkra legideálisabb párt bevonzani? Szerintem úgy, ha teljesen önmagunk vagyunk, a rezgésünk azonos a vágyainkkal, vagyis a rezgésünkben mi magunk nyilvánulunk meg a legbensőbb tiszta ÉN, mindenféle korlátozó hiedelemtől, gátlástól, félelemtől, előítélettől, elvárástól...mentesen. Ergo ha összhangban vagyok önmagammal, nincsenek elfojtott, elnyomott érzések, akkor éppen azt az embert fogom bevonzani, aki számomra a legideálisabb. Teszem azt, ha félelemmel tekintek önmagamra, v nem szeretem teljesen magam, nem fogadom el az esetleges hibáimat, akkor egy olyan embert vonzok magamhoz, aki ugyan így nem fog teljesen elfogadni...
És ha ezek a gondolatok helytállóak, akkor annyi a dolgunk (bár tudom,h közhelyes, de szerintem mindennek az alapja), h őszintén szeressük, és elfogadjuk önmagunkat...hiszen minden belőlünk ered,a jó, a rossz egyaránt. Mindent mi teremtünk magunk köré, a rezgéseink, gondolataink által...Jót rosszat egyaránt.