| Hírek |
2011. január 21.Újabb Alfajárókat töltöttem fel az archívumba!
2010. november 1.4 Alfajárót töltöttem ma fel az archívumba!
2010. július 5.Januári és áprilisi találkozók a beszámolók alatt!
2010. június 24.
Aktualizáltam a tanfolyami időpontokat
2010. január 18.Feltettem az összes tavalyi Alfajárót
2010. január 4.Zsoni feljegyzésai alapján bővítettem a klub beszámolókat
2009. április 21.A márciusi budapesti találkozó ismertetése a beszámolók alatt!
2009. április 7.A márciusi Alfajárók bekerült az archívumba!
|
 |
|
| Tanfolyamok |
Budapesten
november 5-6., 12-13.
dr. Domján László
december 1-2., 8-9. (hétköznapi tanfolyam!)
dr. Kígyós Éva, dr. Domján László, Domján Gábor
2012. január 7-8., 14-15.
dr. Domján László
2012. február 4-5., 11-12.
Domján Gábor
2012. március 10-11., 24-25.
dr. Domján László
2012. április 14-15., 21-22.
Domján Gábor
2012. május 12-13., 19-20.
dr. Domján László
2012. június 9-10, 16-17.
dr. Kígyós Éva és Domján Gábor
2012. július 14-15., 21-22.
dr. Domján László
2012. aug. 11-12., 18-19.
dr. Domján László
Az országban
november 5-6., 12-13.
Domján Gábor
NYÍREGYHÁZA
november 12-13., 19-20.
dr. Kígyós Éva
SZARVAS
november 19-20., 26-27.
dr. Domján László
MOSONMAGYARÓVÁR
november 19-20., 26-27.
Domján Gábor
SZÉKESFEHÉRVÁR
2012. január 21-22., 28-29.
dr. Domján László
KECSKEMÉT
2012. február 4-5., 11-12.
dr. Domján László
EGER
2012. február 18-19., 25-26.
Domján Gábor
ZALAEGERSZEG
2012. március 3-4., 17-18.
dr. Domján László
PÉCS
2012. március 3-4., 10-11.
Domján Gábor
SZOLNOK
2012. március 17-18, 24-25.
Domján Gábor
PAKS
2012. április 14-15., 21-22.
dr. Domján László
SZEGED
2012. április 28-29., május 5-6.
Domján Gábor
KAPOSVÁR
2012. május 12-13., 19-20.
Domján Gábor
DEBRECEN
2012. május 26-27., június 2-3.
dr. Domján László
GYŐR
2012. május 26-27., június 2-3.
Domján Gábor
VESZPRÉM
további tanfolyami információk
|
|
|
|
| "A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza." |
| (Eckhart Tolle) |
| Alfajárók archívuma |
2008. december
Kedves Alfajárók!
Karácsonyi ajándékként szeretettel nyújtom át a mellékelt fényképen látható példaképemtől (több példaképem is van) érkezett, igen tanulságos történetet.
Könyves Alíz (Alice Konyves) vagyok, agykontrolloktató New Jerseyben, az Egyesült Államokban. Magyarországon születtem, ezért családlátogatásra és nyaralásra olykor hazautazom. Egyik ilyen alkalommal egy családtagom révén megismerkedtem egy Erzsébet keresztnevű hölggyel, és összebarátkoztam vele. Néhány hónappal később Erzsi Kaliforniából hívott fel telefonon, és elmondta, hogy 2-3 hónapig ott dolgozik egy családnál. Mivel éppen Arizona és Kolorádó kanyonjaiba készültem, ahova lelki feltöltődésem végett rendszeresen elutazom, megkérdeztem tőle, hogy el tud-e szabadulni egy hétre, hogy e gyönyörű úton velem tartson. Szerencsére el tudott.
Phoenix város repterén találkoztunk, ahonnan bérelt autóval hajtottunk Észak felé. Arizona hatalmas és gyönyörű állam. Az autóvezetés hosszú órái alatt rá kellett jönnöm, hogy a jelek szerint súlyos hiba volt meghívnom az útra Erzsit, mert ő megállás nélkül panaszkodott, a szörnyű életéről, a házasságáról és a borzasztó szenvedéséről. Szavai azt sugallták, hogy az egész világon ő az egyetlen szenvedő lény. Kizárólag negatívumok sorjáztak elő a szájából. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan "áldozattal" találkoztam, aki ennek megfelelően él, és kedveli ezt a szerepet.
Amikor megérkeztünk kolorádói szállásunkra, közöltem vele, hogy betelt a pohár. Megkértem, hogy írja össze 10 elérendő célját. Megtette, majd átnyújtotta a listát. Amikor este nyugovóra tért, összekapcsoltam 10 célját az agykontrolltanfolyamon tanult első 10 memóriafogassal. Erzsébet ugyanis a közelmúltban végezte el az agykontrolltanfolyamot, bár semmi jelét sem mutatta, hogy az ott tanultakat élete részévé tette volna.
Másnap reggel fölcihelődtünk, és elvittem Erzsit a kanyonok világába. Megkértem, keressen magának egy spirituálisan különlegesnek érzett területet ahhoz a gyakorlathoz, amit majd el kell végeznie. Megjegyeztem, hogy hol van ez a terület, de oda nem léptem be. Ezt követően közöltem vele, hogy egy mini lelki utazást fog tenni: 3 óráig magányosan a kanyoncsúcson fog meditálni, hogy az égiektől útmutatást kapjon. Átnyújtottam neki a memóriafogasokhoz kapcsolt 10 célt tartalmazó listát, és megkértem, programozza be azokat a tudatalattijába. Erzsi nem örvendezett a hír hallatán, hogy 3 órára magára hagyom a vadonban, ám el kellett azt fogadnia, mivel én két kanyonnal arrébb vonultam, hogy ott a saját ügyeimmel foglalkozzak.
Pontosan 3 órával később az Erzsi kanyonjával szomszédos kanyon csúcsán álltam. ő már várt rám. A hegyek között hangosan és érthetően száll a hang, így a távolság ellenére jól tudtunk kommunikálni egymással. Kérésemre hibátlanul felmondta a 10 memóriafogashoz kapcsolt 10 célját. Elindultam a völgyben az ő kanyonja felé, s közben visszafelé is elmondattam vele a céljait, majd a 10 számot összevissza említve. Minden céljára emlékezett.
Amikor Erzsébet hazaért Magyarországra, szobájának a számítógépe melletti falára kitűzte céljai listáját. Ily módon minden nap szembesült velük. Egy éven belül 8 célját elérte. A maradék két célja egyikét – az eredeti elképzelésétől ugyan eltérő, de számára még kedvezőbb módon – két éven belül érte el. Az utolsó célja eléréséhez 4 évet kellett várnia, de azt is elérte: a ma 66 éves Erzsi 2008-ban megtalálta lelki társát. Méghozzá regénybe illő módon. Amikor bemutatták neki Jánost, Erzsi lába földbe gyökerezett, nem tudott megmozdulni és megszólalni. János ugyanígy járt. Csak döbbenten bámulták egymást. Másnap, ahogy autóján János hazavitte Erzsit, a következő kérdést tette fel:
– Van-e kedved ahhoz, hogy életünk hátralevő éveit együtt töltsük?
Erzsi röviden válaszolt:
– Igen.
Kívánok – valamennyi munkatársam nevében is – kellemes ünnepeket és agykontrollsikerekben is gazdag új esztendőt!
Domján László
Dr. Rosa Rivasnak az etikus életvitelről tartott, fesztiváli előadásának a harmadik része
Az értékek megkövetelnek bizonyos attitűdöket és megkövetelik számos szabály tudatos elfogadását ahhoz, hogy ezen értékek a személyes viselkedésünkben megjelenjenek. A társadalmi és személyes szétesés megannyi helyzetemögött valójában a vezérlőelvek vákuuma, az etika borzasztó hiánya húzódik meg. Az etikai értékekhez való ragaszkodás és azok gyakorlása az, ami valódi jellemünket megadja, ami ahhoz kell, hogy akkor is uraljuk életünket, ha a sors nehézségeket állít elénk.
Manapság divat a spiritualitás, ám nincs valódi lelki fejlődés és hiteles, tudatos és spirituális élet az erkölcsi értékek napi gyakorlása nélkül. Az egyik legjobb módszer etikus viselkedésünk irányításához, ha követjük az arany szabályt: "Csak azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled tegyenek!" A biológiai kutatásban az aranyszabályt idegélettani terminológiával "kölcsönös önzetlenségnek" nevezzük. Az általános elv, pszichológiai és spirituális szempontból egyaránt, miszerint amit akarunk másoknak, azt teremtjük meg önmagunknak, egyike az élet legerőteljesebb és legfontosabb szabályainak, ám egyúttal a legkevésbé megértett valami is. Ez az egyetemes elv megtalálható minden vallásban és minden filozófiai iskolában.
De mi az etikus élet? Ha az említett univerzális értékek mentén éljük életünket, arra a következtetésre juthatunk, hogy az etikus élethez, ha azt meg akarjuk élni és érteni, a következők kellenek: kedvesség és együttérzés; becsületesség és igazmondás; igazságosság és szolidaritás; felelősségvállalás és részvétel; tisztelet és egyenesség. Ezek mindegyike szükséges elv a megvilágosodott tudatossághoz, és így a gondos élethez. Az etika azt igényli tőlünk, hogy a mindennapjainkban cselekvésünk szabályaiként ismerjük fel az értékeket, ami aztán megadja nekünk egyrészt a képességet, hogy nehézséggel szembesülve higgadtak tudjunk maradni, másrészt egy mély céltudatosságot.
Az élet számára az értékek alapvetőek, képesek azt újra feltalálni számunkra. Ám észre kell őket vennünk, el kell gondolkoznunk a jelentőségükön, szívünkhöz közelálló érzést kell kapcsolnunk hozzájuk, és viselkedésünkben ténylegesen kifejezésre kell őket juttatni. Az értékek adják jellemünknek a szükséges erőt, hogy szembe tudjunk nézni az élet viharaival, és azt állhatatosan tegyük, ami abból a belső meggyőződésből ered, hogy helyesen cselekedtünk.
A céltudatosság rendkívül fontos ösztönző, ami segít minket az erőfeszítések fenntartásában és az egyensúly visszaszerzésében. Küldetésünk gondossága vonatkozásában megerősíthetjük értékeinket, őszintén felismerhetjük érzéseinket és otpimalizálhatjuk képességünket. Ha nem kötelezzük el magunkat valóban egy életcél mellett, és az abból származó értékek, hozzáállások és szabályok mellett, akkor sohasem leszünk képesek – sem egyénileg, semtársadalmilag – gondosan, valóban emberi módon viselkedni. Képességünk, hogy megfeleljünk, csak a szabadságunkból és a felelősségünkből származhat.
Agyunk legnagyobb ereje, hogy segíteni tud nekünk saját jövőnk megteremtésében. Ezt a képességet mindig az "önrendelkezés" szabadságának neveztük. Ahhoz, hogy gyakorolhassuk ezt a hatalmat, tanulnunk kell magunkról és a világról, mert agyunkban megteremtjük a képet arról, hogy mire vagyunk képesek, mit akarunk a világtól, s hogy mivé válhatunk. A szabadság első alapelve, hogy valamennyien szabadnak születtünk. A második alapelv, hogy meghozott döntéseink növelik vagy csökkentik szabadságunkat, valamint befolyásolhatják a velünk együtt élők szabadságát. Elszigetelve agyunk nem fejlődik és nem virágzik. Az agy az úgynevezett neuroplaszticitása révén újra és újra feloldja és átalakítja struktúráit. Bizonyos értelemben újra feltalálja magát, hogy összhangban cselekedjen mindennel, ami van. Agyunk csak társadalmunk egyidejű növekedésével képes kibontakoztatni teljes potenciálját. Ez az oka, hogy a legnagyobb szabadságot a másoknak való elköteleződésben leljük meg. Ahhoz, hogy ezt elérjük, olyan tudatos életet kell élnünk, ami a helyes, felelős és figyelmes döntésekhez vezet minket el. Akkor érezzük magunkat erősnek, ha szabad akaratunk gyakorlása révén megszerezzük azt a jellemet, amely birtokában erényes cselekedeteket tudunk tenni. Akkor érzünk elégedettséget, ha helyesen cselekszünk, még akkor is, ha feláldoztunk valami olyant, amit vonzónak éreztünk, vagy abban a pillanatban fontosnak tartottunk.
Ha etikátlanul élünk, akkor az felemészti mentális egyensúlyunkat és lerombolja spiritualitásunkat. Végül is abszurd és lehetetlen lenne egész napi hazudozás, csalás és mások bántalmazása után relaxálni és meditálni. Továbbá ennek hatalmas érzelmi ára is lenne az életünkben, hiszen emlékezzünk: azzá válunk, amit teszünk!
(folyt. köv.)
a következő oldal
az előző oldal |
|
| Info box |
508 eset van az adatbázisban
Jelenleg veled együtt
3 látogató látogatja az oldalt.
|
|
|
|
| Kereső |
|
|
| Chatelnek |
Senki nincs a chaten
belépek
|
|
|
|
| Utolsó 20 beírás |
|
|
|
|
| Partnereink |
|
|
|
|
