| Hírek |
2011. január 21.Újabb Alfajárókat töltöttem fel az archívumba!
2010. november 1.4 Alfajárót töltöttem ma fel az archívumba!
2010. július 5.Januári és áprilisi találkozók a beszámolók alatt!
2010. június 24.
Aktualizáltam a tanfolyami időpontokat
2010. január 18.Feltettem az összes tavalyi Alfajárót
2010. január 4.Zsoni feljegyzésai alapján bővítettem a klub beszámolókat
2009. április 21.A márciusi budapesti találkozó ismertetése a beszámolók alatt!
2009. április 7.A márciusi Alfajárók bekerült az archívumba!
|
 |
|
| Tanfolyamok |
Budapesten
november 5-6., 12-13.
dr. Domján László
december 1-2., 8-9. (hétköznapi tanfolyam!)
dr. Kígyós Éva, dr. Domján László, Domján Gábor
2012. január 7-8., 14-15.
dr. Domján László
2012. február 4-5., 11-12.
Domján Gábor
2012. március 10-11., 24-25.
dr. Domján László
2012. április 14-15., 21-22.
Domján Gábor
2012. május 12-13., 19-20.
dr. Domján László
2012. június 9-10, 16-17.
dr. Kígyós Éva és Domján Gábor
2012. július 14-15., 21-22.
dr. Domján László
2012. aug. 11-12., 18-19.
dr. Domján László
Az országban
november 5-6., 12-13.
Domján Gábor
NYÍREGYHÁZA
november 12-13., 19-20.
dr. Kígyós Éva
SZARVAS
november 19-20., 26-27.
dr. Domján László
MOSONMAGYARÓVÁR
november 19-20., 26-27.
Domján Gábor
SZÉKESFEHÉRVÁR
2012. január 21-22., 28-29.
dr. Domján László
KECSKEMÉT
2012. február 4-5., 11-12.
dr. Domján László
EGER
2012. február 18-19., 25-26.
Domján Gábor
ZALAEGERSZEG
2012. március 3-4., 17-18.
dr. Domján László
PÉCS
2012. március 3-4., 10-11.
Domján Gábor
SZOLNOK
2012. március 17-18, 24-25.
Domján Gábor
PAKS
2012. április 14-15., 21-22.
dr. Domján László
SZEGED
2012. április 28-29., május 5-6.
Domján Gábor
KAPOSVÁR
2012. május 12-13., 19-20.
Domján Gábor
DEBRECEN
2012. május 26-27., június 2-3.
dr. Domján László
GYŐR
2012. május 26-27., június 2-3.
Domján Gábor
VESZPRÉM
további tanfolyami információk
|
|
|
|
| ""Ha az életet egy hullámvasútnak képzeljük el, könnyen érthetővé válik, hogy minden hullámvölgyet egy emelkedés követ, ezért, ha éppen nem mennek jól a dolgaink, ne keseredjünk el, hiszen ahogyan a hullámvasúton, az életben is, minden mélypont után csak felemelkedés jöhet!"" |
|
| Alfajárók archívuma |
2003. február.
Kedves Alfajárók!
A napokban érdekes levelet kaptam Halász Alexandrától. Idézek belőle, mert az talán másoknak is segít hatékonyabban használni az agykontrollt.
Sok gondom volt a tanácsadókkal. Nem akartak tanácsot adni, legtöbbször meg sem jelentek. Gondolkodtam, vajon miért van ez. Rájöttem, hogy azért, mert nem tanultam meg tanácsok alapján boldogulni, sőt: lehet, hogy nem is fogadok el szívesen tanácsokat. Ezért idegenkedem attól a szótól, hogy "tanácsadó". Van ebben valami alá- és fölérendeltség, amit nehezen fogadok el, még saját belső világomban is.
Szerencsére olvastam valamit arról, hogy az indiánok figyeltek a belső hangjukra, amit - vagy akit - meg is személyesítettek, úgy nevezték, hogy "belső barát". Egészen más egy mindentudó nagyokos tanácsadó, és más egy igaz barát, aki tévedhet is. Egy barát tanácsait szívesebben megfogadom, mint egy "szakértőét". A tanácsadót tehát átkereszteltem belső baráttá. Így már működővé vált a kapcsolat!
Számomra nem bizonyult eredményesnek, hogy - az elmetükre-technika használatakor - amikor a sötétkeretes tükörben vizualizálom a problémámat, megsemmisítem a képet, mielőtt rátérnék a világos keretű tükörre. A probléma megjelenítőjeként ugyanis sokszor önmagamat látom a tükörben, és nem minden lélekrészem fogadja el szívesen a probléma efféle megszüntetését. Emiatt az vált be, hogy beiktattam még egy lépést. Tehát:
1. A problémás szituáció fölidézése a sötétkeretes tükörben.
2. A probléma átalakítása valamilyen szimbólummá, ami kifejezi a gondot.
3. A szimbolikus kép letörlése.
Egy példával: A probléma az, hogy egy rámenős főnökkel szemben kiszolgáltatottnak érzem magamat, rémült és védtelen vagyok, elveszítem az önbizalmamat. Ez látható a sötét tükörben. A szimbólum: a főnököm olyan, mint egy éles csőrű madár, én pedig giliszta vagyok. A madár figyel engem, és föl akar falni. Ez a kép részint nagyon kifejező, részint van benne valami mulatságos is. Hiszen valójában természetesen nem vagyok giliszta! Ez a kép már önmagában is oldja a feszültséget, és letörölhető.
Édesanyám autójában van egy elmés kis műszer, ami mutatóval és piros-zöld skálával jelzi, hogy az adott sebességfokozathoz képest megfelelő, vagy túlzott-e az üzemanyag-fogyasztás. Vagyis, hogy mikor nyomja valaki túlságosan a gázpedált. A műszerke neve: economy. Laboromat is elláttam egy lélekenergia-economyval, ami kijelzi, hogy egy tevékenységemet mikor végzem túlzott erőbedobással, mikor van szükség több erőfeszítésre, mikor kell lazítani. Ha laborszintemen megvizsgálom valamely aktuális feladatomat, megnézem ezzel a kis műszerrel: megéri-e az erőfeszítést, vagy éppen nagyobb erőbedobásra van szükség? Sőt, előfordul, hogy a kis skála ébrenléti állapotaimban is bevillan lelki szemeim előtt, ha valamibe túlságosan belebonyolódom és túl nagy energiabedobással végzem. Bölcs, belső részem így figyelmeztet, hogy lazítsak.
Kabany Csilla leveléből is idézek, mert abban is két igen hasznos gondolatot olvastam: Fontosnak tartom, hogy ne akarjunk mindenkinek mindenáron segíteni, mert néha jobb, ha ő jön rá arra, hogy mire van szüksége. (Ez a hozzáállás történetesen a szellemvilági vezetőinkre is jellemző, amint azt a Lelkünk útja I. és II. könyvekből megtudhatjuk.)
Egy általános tanács arra az esetre, amikor fölmerül egy probléma : én mindig megkérdezem ilyenkor gondolatban, hogy ebből a szituációból mit kellett megtanulnom vagy megtapasztalnom? Lehet, hogy kis idő múlva "véletlenül" eszembe jut a válasz, vagy esetleg olyan álmot látok, ami segít megértenem, hogy akkor miért éppen az történt velem, és esetleg legközelebb el tudom kerülni azt a problémát, vagy jobban meg tudom oldani.
Sok sikert!
Domján László
SIKEREK
2002. júliusában végeztem el az agykontrolltanfolyamot. Előtte két csemetémet vittem el Maximhoz, különböző tanulási és viselkedési problémák megoldására keresve megoldást, és az ott hallottak keltették fel az érdeklődésemet. Leglátványosabb sikerem, hogy azóta 10 kg-ot fogytam, minden akaraterő és megerőltetés nélkül, és a 37 éve tartó, elég súlyos édességmániámtól is sikerült megszabadulnom. Azelőtt gyakran megmosolyogtak a kollégáim, mert naponta többször mentem a csokiautomatához egy kis "elsősegélyért", és még föl sem értem az emeletre a zsákmánnyal, már elfogyott, s fordultam vissza a következőért... Vagy képes voltam végigkérdezni mindenkit, nem maradt-e véletlenül valamilyen – akármilyen (keserű, tej, szögletes kerek, stb.) – csokija ("Kockacukor is jó lesz..."). Eleinte nem is hitték el, hogy tényleg nem kívánom már az édességet, de mivel hónapok óta következetesen visszautasítom a kísértőket, és a csokimikulások sem tűnnek el az asztalomról, kezdik kérdezgetni, hogy hogyan is szoktam le. Azt programoztam, hogy az egészséges ételeket kívánom, és nagyon gusztusos, színes zöldség- és gyümölcstálakat képzeltem el. Meg azt, hogy a mérlegen állok, s a mérleg a célként kitűzött 52 kg-os súlyt mutatja, illetve látom magamat a tükörben, és elégedettem állapítom meg, hogy milyen csinos vagyok. És persze a testkontrollt is elkezdtem.
Közben letettem egy nemzetközi marketingvizsgát. 74%-os lett az eredményem, pedig az évközi dolgozataimnál nagyon rezgett a léc (az agykontrolltanfolyam előtti dolgozataim 53 és 46%-osak lettek). Borzasztóan keveset tudtam tanulni a vizsgára, de azt A hatékony tanulás mesterfogásai alapján, színes filcekkel a kezemben, elmetérképezve, majd porszívózás és mosogatás közben fölmondva. A hét könyvből a vizsga előtt csak hármat tudtam így átvenni, mert befutott egy sürgős munka, és az utolsó napot alvás nélkül végig fordítottam, úgy mentem egyenest a vizsgára. Néhányszor programoztam, hogy sikerüljön. Elképzeltem, hogy megkapom a sikeres értesítőt, és örülök. Pontosan így történt!
Örülök ezeknek a sikereknek, de egészen jelentéktelennek tartom őket ahhoz a javuláshoz képest, ami a közérzetemben történt. Így utólag visszagondolva nem is értem, miért voltam néha annyira elkeseredve. Úgy láttam, hogy az életem minden területen kudarc, és mérhetetlenül elegem volt mindenből. Nem tudtam megbirkózni a munkahelyi stresszel, és állandóan rettegtem, hogy valamit elszámolok, vagy elfelejtek a kapkodásban.
Kamaszodó és sokat civakodó gyerekeimmel néha nehezen boldogulok (töröld, töröld), és mivel egyedül nevelem őket, úgy ítéltem meg, hogy anyaként és nőként is "csődöt mondtam". Tavaly már odáig jutottam, hogy pszichológushoz fordultam, mivel a stressz miatt emésztési problémáim támadtak. Sajnos nem tudott segíteni, mert valahogy nem volt kedvem végezni a javasolt –az agykontrolloshoz különben nagyon hasonló –, pár perces lazító gyakorlatot. A programozást viszont nagyon szívesen csinálom, legalább naponta háromszor. Ha valahol várakoznom kell, nem bosszankodom, inkább behunyom a szemem, és programozok. Talán azért van ez így, mert a tanfolyamon beprogramoztuk, hogy legyen hozzá kedvünk, és mert remek érzés elképzelni az elérendő célt.
Több ajánlott könyvet elolvastam az elmúlt hónapokban, például A szavak ablakok vagy falak címűt, és nemrég el is mentem egy ilyen kommunikációt tanító tréningre. Bár még sokat kell gyakorolnom, úgy tűnik, hogy segít a gyereknevelésben, főleg a kiélezett helyzetekben.
Nagyon köszönöm az Örök női titkokat, sok mindent segített újra végiggondolni, és átértékelni, helyretenni.
Szeptemberben érdekes dolog történt velem. Kiderült, hogy egy nagy példányszámú, induló hetilapnak elrontottam a papírrendelését, így több millió forintos kárt okoztam. Javítani késő volt, a rossz méretű papírt már legyártotta a svédországi papírgyár. Nagyon rosszul éreztem magam, és fogalmam sem volt, hogy mi lesz ennek a következménye. Igyekeztem minél többet relaxálni, hogy tudjak a többi munkámra koncentrálni. Kíváncsiságból megvettem a Hogyan imádkozzunk hatékonyabban? című kazettát, és többször meghallgattam. Rájöttem, hogy ha elég intenzíven befelé figyelek, akkor valóban konkrétan érezhetem, hogy "szeretve vagyok", bármilyen rosszul csináltam is valamit. Utána egy kicsit messzebbről láttam a problémámat, és valahogy úgy éreztem, hogy minden rendben lesz.
Néhány nap múlva kiderült, hogy a papírgyár téves információt adott, még sincs legyártva teljes mennyiségben a rossz méretű papír, csak néhány tonnányi, amit viszont – egészen véletlenül – pont el tudunk használni egy másik munkához. Súly, minőség, méret, mennyiség, minden stimmelt!
Már a gyerektanfolyam végigülése után is jelentős mértékben javult a közérzetem, a többi kurzus óta méginkább. Tartottam tőle, hogy ez csak egy átmeneti javulás, de félév elteltével már bízom a tartósságában. Olyan, mintha komor díszletek dőltek volna le körülöttem, amiket én rakosgattam magam köré, és kiderült, hogy mögötte a világ nem is olyan ijesztő, sőt, néha egészen szép. Ezáltal sokkal nyitottabbá váltam. Remekül érzem magam, és könnyedén megbirkózom az eddig nehéznek tűnő feladatokkal. Idén én lettem a legjobb üzletkötő, szinte vonzom az új munkákat, pedig mintha fele annyit dolgoznék, mint azelőtt. Ezt nem programoztam, de mivel megszabadultam a felesleges stressztől, sokkal hatékonyabban tudok dolgozni.
Amikor a Silva-könyvet évekkel ezelőtt elolvastam, azt gondoltam, jó, ha a tizede igaz lehet. A tanfolyamokon elhangzottakat azért tudtam mégis elfogadni legalább annyira, hogy kipróbáljam a módszert, mert érezhető volt számomra az oktatók saját, őszinte, személyes meggyőződése, és a magyar sikertörténeteket is meggyőzőeknek éreztem.
Örülök, hogy megmutattátok, hogy van más lehetőségem is, mint az önsajnálat. A kihívások továbbra is megmaradtak, de nagyon sokat segít, hogy már tudom, tehetek valamit céljaim elérése érdekében. (A képen látható nyuszinak hetekig csomókban hullott a szőre. Kétszer kapott olyan vizet, amit az Ultra tanfolyamon tanultak szerint programoztam, és ettől kb. egy hét alatt rendbejött!)
Takács Éva, Budapest
a következő oldal
az előző oldal |
|
| Info box |
513 eset van az adatbázisban
Jelenleg veled együtt
1 látogató látogatja az oldalt.
|
|
|
|
| Kereső |
|
|
| Chatelnek |
Senki nincs a chaten
belépek
|
|
|
|
| Utolsó 20 beírás |
|
|
|
|
| Partnereink |
|
|
|
|
